Keresztyénként muszáj Istenre néznünk, és megtanulni az Ő tervét a mi győzelmünkhöz. Ha nem tesszük, akkor úgy találjuk magunkat, hogy világi tanácsadókra hallgatunk, és csak tesszük a logikusnak tűnő dolgokat saját kárunkra. A világ nem tapasztalta meg a halált a bűn számára, a feltámadást egy új életre, vagy az Isten Szellemével járást, hogy végül ne elégítsük ki a testünk vágyait.
Isten talán olyan utakon vezet minket győzelemre, amiknek a világ szemében semmi értelme nincsen. Még az ember bűnének a problémájára adott válasz is az volt, hogy egy fára feszítsék a Fiát, elítéljék, megsebezzék és megöljék Őt. A világ szemléli ezt az eseményt és teljesen értelmetlen, valószínűtlen bolondságnak látja.
Láttuk feljebb, hogy az első csata Aj ellen, nem végződött valami fényesen, de most nézzük meg azt, amelyik igen. Miközben nézzük ezt a történetet, tartsuk észben, hogy az Istenre (és nem emberre) tekintés lényegét tanulmányozzuk, azért hogy győzzünk, mikor csatába megyünk.
2 Krónikák 20:1-2 (UFO)Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt. Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak”
Figyeljük meg, hogy ez egy nagy sereg volt, akik hadat üzentek Isten királyának (Jósafátnak) és embereinek. Ez az, amivel te és én szembesülünk nap, mint nap. A pornográfia és a szexuális tisztátalanság egy óriási hadsereg, sok erőforrással, ami eljön érted és értem egyaránt! Mit tegyünk hát, katona? Nos, nézzük meg, mit tett Jósafát:
2 Krónikák 20:3-4 (UFO) megijedt Jósáfát, az URat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában. Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az ÚRtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.
Jósafát elhatározza, hogy elkezdi keresni Istent. A következő néhány versben Jósafát imádkozik az Úrhoz, emlékeztetve Istent az Ő szavára, ahogy megígérte az Izraelitáknak, hogy ők öröklik az ígéret földjét, és ezzel a vallomással fejezi be: „Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2 Krónikák 20:12).
Ekkor Jósafát nyíltan elismeri, hogy az ellenség erős és hatalmas. Emellett azt is belátja, hogy saját maguknak sem erejük, sem rálátásuk nincs, hogy mit tegyenek.
Barátom, nem szégyen beismerni, hogy egy erős ellenséggel nézünk szembe és hogy nem tudjuk, hogyan verjük meg azt. Néha éveken keresztül a bűn rabszolgaságban vagyunk, míg végre elismerjük, hogy minden emberi erőfeszítésünk, minden tervünk és megoldásunk valójában sosem szabadít meg. Ez a megfelelő hozzáállás Isten előtt, hogy teljesen Tőle függünk a győzelmünket illetően.