Az üzenet világos. Jézus felé kell fordulnunk, és „Rajta kell tartanunk a szemünket”. Jézushoz vagyunk rögzítve. Különösen az kell, hogy a figyelmünk középpontjában álljon, hogy Jézus hogyan vállalta a keresztet érünk, hogyan tisztított meg minket, elviselve a kereszt nevetségességét és a megvetést.
Ha odafordulsz és felnézel Jézusra, „rögzülve” az Ő halálára tehelyetted, és az Ő feltámadására, akkor megerősödsz, és felbátorodsz. Nem a fáradtságban és a csüggedésben fog „fejlődni” a szíved, hanem felemelnek, és hálával és szellemi erővel fogsz megtelni, hogy győzelmes életet élj. Látod az értékét vagy jelentőségét annak, hogy elfordítsd a tekinteted magadról és a problémáidról, és csakis Jézusra és az ő halál feletti győzelmére figyelj?
Ez a fokozott összpontosítás Jézusra megjavítja a „rövidlátásunkat” és meggyógyítja vakságunkat. A „Krisztusra fókuszálás” megőriz minket attól, hogy a problémáinkba merüljünk, a vétkeinkbe és a bűneink okozta szégyenbe.
Az tett azzá, aki ma vagyok, hogy így néztem Jézusra. Elrepített engem attól az én-központú, bűnnel terhelt énemtől, akiről a lecke elején beszéltem, egy kegyelem-központú és Krisztustól boldogan függő emberig. Nem csak az erkölcstelenségtől vagyok szabad, hanem a folyamatos magamra figyeléstől is, a bűneim és problémáim körül való forgástól is.
Azért imádkozom, hogy ez lehessen a te tapasztalatod is!
Valaki, aki most ezt olvassa, épp a keresztre néz. Meglátja a szenvedő Jézust, ahogyan önkéntesen vállalja a szenvedést őérte, majd teljes szívből átöleli Jézust. Ahogyan az Izraeliták a pusztában, ő is meg fogja tapasztalni a valóságos gyógyulást a bűn büntetéséből , és a bűn erejéből. Tudni fogják legbelül, hogy a bűn mérge elhagyja őket és nincs többé hatalma felettük. Barátom, ugye ez te leszel?
Nézz el magadról, nézz Jézusra és élj!