Talán azon gondolkodsz, hogy mit értettem komoly ima alatt. Lehet úgy imádkozni a szabadságért, olyan komolysággal és erősséggel, hogy már úgy érezzük, mint Jézus a Gecsemáné kertben, amikor olyan intenzíven imádkozott, hogy az izzadsága hasonlított a vércseppekhez. Ez a fajta szellemi buzgalom szükséges az imában, ez az izzó szenvedély.
Azonkívül, hogy nagyon komolyak vagyunk az imádságban, szükségünk van egy másik kulcsfontosságú alkotóelemre is, amiről Jézus tanított minket az imádsággal kapcsolatban – kitartásra! Figyeld meg ennek néhány példáját:
Jákob egész éjjel tusakodott Istennel, majd azt mondta, „Nem engedlek el téged, amíg meg nem áldasz engem!” (1Mózes 32:26). Azon az éjszakán az Istennel harcoló Jákob neve új értelmet nyert. Isten ellen harcolóból, Isten mellett harcoló lett. Jákobnak, az ő esetében egy fizikai megmérettetést, birkózást és küzdelmet kellett elviselnie, de számunkra ez a küzdelem szellemi. Pál azt írta, hogy „…igyekszem,hogy megragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus (Filippi 3:12). Itt van ahogy te is meg fogod szerezni a győzelmet barátom, imádságban, birkózva Istennel!
3. kérdés. Mit tanulhatunk az imádságról, figyelembe véve Jákob éjszakai tusakodását Istennel?
Ha még nem leltél szabadságra a tisztátalanságból, akkor tanulj meg birkózni! Csimpaszkodj bele Istenbe Imádságban! Fogd meg! Mondd meg Neki, hogy addig fogod fogni, és addig nem ereszted el, amíg meg nem áldegy hatékony megszabadító tervvel, valamint szellemi erővel, hogy végre is hajthasd azt!
A Lukács 11:5-7-ben Jézus elmond egy példázatot egy emberről, aki elment a barátjához éjfélkor, hogy kérjen egy kis kenyeret, de a barátja már ágyban volt és nem akart fölkelni, hogy adjon neki. De figyeld meg Jézus példázatának a lényegét: Lukács 11:8 „Mondom nektek, ha nem azért kel fel és ad neki bármit is, mert a barátja, mégis a kitartása és a merészsége miatt fel fog kelni és adni fog neki, ami csak kell neki.”