„Értem, hogy keresztre lettem feszítve Krisztussal együtt és a győzelem útja, hogy meghalok a bűnnek és az új életemet élem a Szent Szellem erejével, de néha egyszerűen nem megy! Néha elbukok; egy hibának, kudarcnak érzem magam, mert tudom, hogy mi a helyes, és akarok is aszerint cselekedni, de úgy látszik, egyszerűen folytatom a rosszat.”
Helló barátom, üdvözöllek újra. Ha magadra ismertél a fenti állításban leírtakkal, akkor tudd, hogy valamilyen formán ezzel mind így vagyunk, mi, keresztyének. Az előző leckében megnéztük a Róma 6-ot, ahol láthattuk, hogy meghaltunk a kereszten Krisztussal, feltámadtunk Krisztussal egy új életre és megtapasztaltuk a valóságát ennek az igazságnak, amikor „halottnak számítottuk magunkat a bűnnek, és élőnek Istennek” (Róma 6:11). Emlékszünk, hogy az önmeghatározásunk, identitásunk soha sem a bűnünk, a kísértéseink vagy bármilyen gondolati erősségünk által határozódik meg.
Ma meg fogjuk nézni a Róma 7-et, amiben meglátjuk a hívők életének igazi valóságát. Azt, amit a bukott világban élnek egy kimondottan erős kísértővel és a szellemmel, aki bár akar, ugyanakkor a test gyönge. Végül látni fogjuk, ahogy a Keresztyén élet növekedése Istenben javuló, de nem tökéletes. A megszentelődés útja időigényes utazás, mialatt számos kátyú, kerülő és zsákutca esik útba.
1 Kérdés. Ráismersz magadra a bevezető gondolatban? Tudod, mit kellene tenned, de harcolsz a kivitelezésével? Kérlek, oszd meg a gondolataidat:
Jelentkezzen be / hozzon létre egy fiókot a regisztrációhoz, vagy ott folytathatja, ahol abbahagyta.
Ez a harc a test és a szellem között mindennapi. Olvashatunk róla a Róma 7-ben:
Róma 7:14 (EFO) Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem testi természetemet követve élek és a bűn rabszolgája vagyok. 15 (UFO) Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
2. Kérdés. Milyen címet használ magára Pál a Róma 7-14-ben (EFO)?