Pál az előbb írta a Róma 6-ban: „Hála Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.” (Róma 6:17-18) És most mégis úgy beszél magáról, mint egy „bűnnek eladott rabszolgáról.” Hogyan hangoljuk össze ezt a két igazságot?
Ez ellentmondásnak tűnik, de valójában egyszerű megérteni. Amikor egy ember Jézus hívévé válik, akkor az „ó ember”, „régi természet” vagy „előző én” meghal, és a hívőnek egy új természete lesz, Isten saját természetét kapja (2 Péter 1:3-4). Ez az „új én”, vagy „új ember”, aki szereti a szentséget, ami – ahogy Pál írta feljebb – „akarja a jót cselekedni”.
De ennek az Isten természetével rendelkező új-énnek hatalmas ellenségei vannak, akikkel naponta versenyeznie kell. Az új-én egy megváltatlan testben lakik (Róma 8:23). Egy testben, ami makacs és igényes, s melynek kívánságai rosszak és gonoszak (1Péter 2:11).
Emellett ott a Sátán is, aki erős és ravasz, több évszázados tapasztalata van a hívők rászedésében. Rávesz arra, hogy magunkba foglaljunk féligazságokat, amik megkötözöttséghez vezetnek. Mivel elfogadjuk a hazugságait, egy bukás után azon kapjuk magunkat, hogy elnyom a szégyen és a kárhoztatás.
Végül, egy bukott világban élünk, ami csábít és kísért minket a csillogó csecsebecsékkel és hamis ígéretekkel. Ez mind felkavarodik a hívő szívében: a test vágyai, a sóvárgás azután, amit látunk, hallunk, ízlelünk és szagolunk, és amire büszkék vagyunk a szívünkben.
1 János 2:16 (UFO) Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
De ha tovább olvassuk a Róma 7-et, akkor egy botrányos igazságot találunk: az apostol Pál, te és én valójában sohasem vétkezünk. Tessék? Hogyan lehetséges ez? Figyeld meg a következő állítást:
Róma 7:18-20 (EFO)18 Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá. 19 Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok. 20 De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
3. Kérdés Ki tett „rosszat” a Róma 7:18-20-ban?