Nem azt mondjuk, hogy a hívőknek nincs bűnük, hanem azt, hogy az önmeghatározásunkhoz már nincs hozzákötve a bűn. Pál felismerte, hogy folytatta a gonosz dolgokat, annak ellenére, hogy jót akart, de aztán egy meglepő kijelentést állít. „Többé nem én vagyok, aki tette!” Azta! Nos, akkor ki tette, Pál? „A bennem lakozó bűn.”
Bizony, ezzel minden hívő így van. Még mindig „lakik bennünk bűn.” Ezt hívjuk testnek. A test az a részünk, ami még nincs megváltva. Mindannyiunkban benne van.
Mégis, nagyon fontos, hogy különválasszuk valódi önmagunkat a bűnünktől. Az igazi önazonosságunk az, akit megváltott Krisztus, aki részese Isten tulajdon természetének bennünk, aki az igazságosságot szereti és azért él. Ez, akik vagyunk, az igazi önmagunk. Amikor Pál vétkezett, azt mondta, „Már nem én vagyok, aki ezt tette.”
Nyilvánvalóan, messzire eljátszhatunk ezzel a gondolattal. Ha elkapnak gyorshajtásért, akkor nem fog működni, ha azt mondjuk a bírónak, „nem én vagyok, aki ezt tette.” Ez pusztán egy visszaélés ezzel az igazsággal. Hasonlóképpen, ha vétkezünk, akkor meg kell vallanunk a bűnt Istennek, ami a görögben azt jelenti, hogy „ugyanazt mondani.” Oda kell állnunk Isten elé és az Ő igazsága elé, és bevallani a bűnünket, elismerni, hogy vétkeztünk, és bocsánatot kérni Isten kegyelmétől megtörve és valóban megszomorodva, összetörve a bűn miatt.
A helyes értelmezése a Róma 7:17-18-nak az, hogy elismerjük, amikor megbotlunk és elesünk – ami mindig zűrzavarhoz és rabszolgasághoz vezet –, az nem a mi „új emberünk, énünk” vagy igazi természetünk, hanem inkább a testünk, ami gyönge és esendő. Más szóval, ne a bűnnel kösd össze magad, hanem inkább találd meg „magad” Krisztusban.
Amint az előző leckében mondtam, a világ az ellenkezőjét tanítja Isten Igéjének. Azt tanítják nekünk, hogy határozzuk meg magunkat a kísértéseink és a bűnünk alapján. Ez semmit sem használ, viszont a bűn kötelékében tart, hiszen azt hisszük, hogy azok vagyunk.
Barátom, szokj hozzá, hogy azt mondod, amikor elbuksz, hogy „Ez nem én vagyok! A bennem lakó bűn az.” Tartsd tisztán az önmeghatározásod! Te szereted a szentséget és a tisztességet, szereted, ami jó, helyes és igaz. Az új énednek van egy testrésze, ami megváltatlan, és az képes elgáncsolni.
4. Kérdés Miért találod fontosnak, hogy az identitásunkat ne a bűnben találjuk meg? Oszd meg a gondolataidat:
Jelentkezzen be / hozzon létre egy fiókot a regisztrációhoz, vagy ott folytathatja, ahol abbahagyta.
Nézzük meg Pál következtetését erre a dologra vonatkozóan:
Róma 7:21-25 (EFO) Tehát, ez érvényes rám nézve: a jót szeretném tenni, mégis mindig a rosszat találom magamban. 22 Ami az értelmemet illeti, szeretem Isten törvényét. 23 Azonban látok egy másik törvényt, amely a testemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva. 24 Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad? 25 Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít, Urunk, Jézus Krisztus által! Tehát, ami engem illet, értelmemmel ugyan Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem a bűn törvényének rabszolgája.
5. Kérdés Mi a megoldás erre a „belső vívódásra”?